2011. november 8., kedd

"MERT BOLDOGOK A HÁZI SAJT-, KENCE- ÉS SZAPPANKÉSZÍTŐK"

Egyenlőre maradjuk az utóbbi kettőnél. Egy ideje már mániákus szappankészítővé váltam, majd rákaptam a krémek, kencék készítésére is. Nagyon fontosnak tartom, hogy minél tudatosabban törekedjünk arra, hogy amennyire csak lehetséges, próbáljunk meg természetes módon gondolkodni, majd utána úgy is cselekedni és élni.  Felejtsük el a gyári készítményeket, melyek tele vannak olyan adalékanyagokkal - legyenek azok tartósító, színező, illatosító anyagok -  amiről azt se tudjuk eszik-e vagy isszák. Lehet, hogy így nem fogunk parfümfelhőben, agyon illatosított krémekben és szappanokban lubickolni, de legalább elmondhatjuk azt, hogy tettünk valamit saját testünkért, egészségünkért.

Házilag készíthetünk sok mindent. Tömbszappant, folyékony szappant, mosó- és mosogatószert, tusfürdőt, sószappant, stb. Kicsit olyan Gombóc Artúros a dolog. Az otthoni ténykedésünknek pedig meg van az a sajátossága, hogy egyrészt tisztában vagyunk azzal, hogy mit rakunk a szappanokba,  vagy egyéb más készítményekbe, másrészt - nem elhanyagolható módon - ott van magának az alkotásnak az öröme is.

                                                    
saját készítésű szappan: kecsketejjel, naranccsal, kakaóval
    

Egy kis szappantörténet



Nincs egyértelmű bizonyíték arra, hogy a szappant már időszámításunk előtt személyi higiénia céljára használták volna. Kezdetben a növényi hamut vízzel vagy fullerfölddel keverték, utóbbit fullerszappanként említi az ótestamentum. Lehet, hogy i. e. 2000-ben a babilóniak már zsírból és hamuból olyan szappant főztek, amit ruhák mosására alkalmaztak. Azt is feltételezik, hogy később a föníciaiak faggyúból bükkfahamuval főzve készítették, bár ezt inkább hajpomádénak, semmint tisztálkodási célra használták. Régi-régi időkben illatosított olajok szolgáltak fürdési célra, ezeket botra erősített spongyával kenték magukra, aztán az olajat, izzadságot és szennyeződést meghajlított fémeszközzel kaparták le a bőrről.


Római ajándék
Maga a szappan szó vagy a rómaiaktól ered, akik a szapo nevű anyaggal tisztálkodtak, vagy a keltáktól, akik az állati zsiradékból és növényi hamuból készített terméket szaipónak nevezték. Galenus római orvos a második évszázadban a szappannak testmosási célra alkalmazásáról írt; egy évszázaddal később már szappan-samponról, kereskedelmi saponariusról és szappanfőzésről is olvashatunk. Noha a nyilvános és magánfürdők a római birodalomban igen kedveltek voltak, a szappan viszonylag lassan terjedt el. Talán azért, mert külleme és szaga akkor egyáltalán nem volt vonzó, hiszen állati zsírból nyers alkáliákkal főzték. Inkább tisztítottak és mostak vele. A személyi higiéniával azokban az időkben kevéssé törődtek, meg aztán tisztítás céljára ott voltak a szaponintartalmú növények, a Saponaria-, a Quillaia-, a Gypsophila-fajok. Csak i. sz. 1000-ben indult meg Európában, elsősorban Franciaországban és Olaszországban a szappan ipari gyártása. E szappanfőző üzemek környékén szörnyű szag terjengett a felhasznált állati zsiradékok miatt.

Szappanfőzés


fürdésMagának a szappanfőzésnek kémiája egyébként roppant egyszerű. Ha zsírokat vagy olajokat lúgos anyagokkal: kálilúg, nátrium-hidroxid vagy megfelelő karbonátok melegítünk, azok zsírsavsókká: szappanokká és glicerinné alakulnak. A kálium- vagy káliszappanok lágyak, a nátriumszappanok viszont szilárdak. A sok kalciumot és magnéziumot tartalmazó kemény vizek kicsapják a szappanokat, azaz elbontják és a zsírsavval oldhatatlan, a víz felszínén úszó csomós réteget képeznek.
A szappan minősége az alapanyagok finomságától függ. Igen jó minőségű szappan nyerhető az olívaolajból, különösen, ha a lúggal való főzés végén konyhasóval kisózzák vagy szemcsésítik. Ilyenkor a szappan az elegy felszínén úszik, és belőle a vizes rész, a nemkívánatos színező anyagok és szennyezések kiülepednek. A főzéshez használt zsír lehet állati eredetű faggyú, zsír vagy növényi eredetű, mint az olívaolaj, a pálmaolaj, a kókuszolaj, a lenmagolaj vagy a gyapotolaj. Ezekben a zsírsav glicerinhez kötötten, ún. észter formájában található, és az édes ízű, egyébként a kozmetikai iparban gyakran használt glicerint az elszappanosítás után melléktermékként nyerik. Végül a szappant megszárítják és feldarabolják.


Új termékek
A borotvaszappan minőségi termék. Az átlátszó szappan alkoholos szappanoldat lassú bepárlásával és szárítással készül; a folyamat három hónapig is eltarthat. A jellegzetes homorú szappant nem formába öntéssel, hanem szárítás közbeni zsugorítással állítják elő. A szappanpor a szilárd szappan aprításával-őrlésével készül. Glicerint hozzáadva a szappan jobban puhítja a bőrt. Szappant tartalmazhatnak a fogkrémek, a fogporok, a testápolók, a gyógyszerészeti készítmények közül a pilulák, a tapaszok, a kenetek, régen a tejkrém, a szappanszesz, egyes állatgyógyászati készítmények. Gyógyhatású szárító vagy aszeptikus szappanok a kénes szappan, a bóraxszappan, a kátrányszappan stb.
A XX. században a felületaktív szerek háttérbe szorították a szappanokat, és megjelentek az ipari és háztartási tisztítószerekben, mosószerekben, samponokban és más kozmetikumokban. Ennek ellenére a szappan még ma is népszerű és igen elterjedt a mindennapi tisztálkodáshoz, és egészen biztos, hogy megőrzi pozícióját a jelen évszázadban, sőt talán a jövő századok során is.

(Forrás: Stájer Géza: Méregtől a gyógyszerig / Galenus 2004)


SZAPPANFŐZÉS MAGYARORSZÁGON
(egy kicsit bő lére eresztve) 

A szappanfőző-mesterség jellegzetesen városi ipar volt, mert mind a nyersanyag beszerzése, mind a késztermék értékesítése a városi fogyasztástól függött. A szappan legfontosabb alapanyagát jelentő faggyút ugyanis nagyobb tételben csak a városi mészárosoktól szerezhették be a szappanfőzők, a mészárosok kezén felhalmozódó faggyú mennyiségét pedig a marhahúsfogyasztás mértéke szabta meg. Középkori városaink többsége a szappanfőző mesterek számára is megélhetést nyújtott. Sopronban már 1379-től folyamatosan működött egy szappanos, aki a város ellátásáról gondoskodott. Helyzete azonban a későbbi évszázadokban romlott, mert 1598-ban a város felszólította a mészárosokat, hogy a faggyút a polgárság rendelkezésére bocsássák - és ne a szappanfőzőnek adják. Ezt azzal indokolták, hogy a szappanos minden zsiradékot felvásárol, így drágítja annak árát, ugyanakkor a gyertyamártók sem jutnak faggyúhoz, pedig az ő portékájuk előbbre való a szappannál. Végül is a tanács kötelezte a szappanfőzőt, hogy másutt vegye a faggyút (Csatkai 1941: 4). Az anyagbeszerzés nehézségei miatt csak 1783-ban alakult meg a soproni szappanos céh tíz taggal, akiknek java része a környező városokban (Kőszeg, Szombathely, Sárvár) tevékenykedett.
A szappanfőző iparosok ezen általánosan jellemző sorsa alól csak néhány nagyobb városunkban mutatkozott kivétel. Ilyen volt mindenekelőtt Debrecen, ahol már a 15. század második felétől több szappanosról tudunk. Kiváltságlevelüket 1587-ben Báthori Zsigmond erdélyi fejedelemtől nyerték. A debreceni szappanos céh hamarosan 221nemcsak a helybeli szükségletet elégítette ki jó minőségű árujával, hanem mind távolabbi piacokat hódított magának. A 17. század elejétől Erdélybe és a Felvidékre rendszeresen szállítottak, de szultáni adóként mindig több szekér rakomány pipereszappant küldtek Konstantinápolyba. Ez időben levendula- és rózsaolajjal illatosított szappant is főztek. Készítményeiket méltán vetették össze az akkor világhírű párizsi és velencei szappannal. A következő évszázadban is a legnagyobb elismeréssel emlékeztek meg a debreceni szappanról. Például Robert Townson angol utazó 1793-ban a következőt jegyezte fel: „A szappan hófehér és szivacsszerű, az előállított mennyiségre nézve elég annyit felemlíteni, hogy Debrecenben hetven szappanfőző van” (idézi Takács B. 1982). Ugyanezen időből származó összeírások szerint a debreceni szappanoscéhben 80 mester, 10 segéd és 6 inas dolgozott, évi termelésük meghaladta a háromezer táblát, ami több mint kétezer mázsa szappan előállítását jelentette.
A tekintélyes létszámú debreceni szappanos céh évszázadokon át féltve őrizte portékája hírnevét. Az 1676-ban megújított és több artikulussal kibővített céhlevél a mesterség kitanulásától az áru értékesítéséig szigorú előírásokat tartalmazott. Szabályozták a nyersanyag beszerzését: a faggyún osztozkodni kellett a mestereknek, nem vásárolhatták fel egymás elől; a főzéshez szükséges sziksót pedig a céhmesterek osztották szét. A szappanosoknak szigorúan megtiltották a nyersanyaggal való kereskedést. A szappan minőségét és mennyiségét a céhmesterek rendszeresen ellenőrizték. Aki netán „hitván szappanyt” készített, a pénzbüntetésen túl kötelezték annak újrafőzésére (Takács B. 1982).
(Debrecen város szappanos céhének behívótáblája)
Debrecenben tanulták a mesterséget a kecskeméti, nagykállói szappanosok. Kecskeméten a 17-18. században 20-30 szappanos mester dolgozott a városi céhben a 222debreceniek mintájára. Szegeden a 19. század elején közel ötvenre rúgott a szappanfőzők száma. Céhbe ugyan csak 1851-ben tömörültek, de már szabadalmi levélhez nem jutottak. Olcsó és jó minőségű árujukból évente több ezer mázsányit hordtak szét az ország minden részébe - a paprikával együtt - a szegedi kofák és szekeresek (Bálint 1977: 247). A korábbi időkben azonban a szappanosok maguk árulták portékájukat a vásárokban „a szappanos szekér mellett egy széken” - amint a debreceni céhszabályzat előírta. A vásározás nyilván nagyobb bevételt hozott a mestereknek, mint a városi értékesítés, amiért is a céhmesterek sorsolták ki, hogy mikor ki maradjon otthon a város szükségére való szappan árulására (Takács B. 1982). Így állhatott elő az a sajátos helyzet, hogy a múlt században a szegedi szappanosok a debreceni vásárokon 30-40 társzekér szappant is el tudtak adni (Hilf 1929: 28).
(Rajz a debreceni szappanfőző céh privilégiumleveléről 1676.)
A szappanosok helyzete 1849-től jelentősen romlott, amikor a szatócsok is árusíthattak szappant és gyertyát. A céheknek ugyan 1851-ben sikerült betiltatni ezt a konkurenciát, de 1854-től végleg szabad forgalmú lett mindkét árucikk. A múlt század közepétől a gyári termelés megindulása is egyre hátrányosabban hatott a szappanfőző műhelyekre, melyek a századforduló után csak elvétve tudták biztosítani megélhetésüket.
A parasztság eleinte a vásárokon, később a helybeli vegyeskereskedésekben vásárolta a szappant. A tehetősebbek az egész esztendőre valót beszerezték, a szegényebbek csak annyit, amennyi a következő vásárig eltartott. A vásárolt szappant leginkább mosdáshoz használták, a ruha mosására fahamu és lúg szolgált egészen a múlt század végéig. A ruha lúgozásának, szapulásának általánosan elterjedt hagyományos módját az alföldi módosabb parasztgazdaságokban a 19. század elején a szappannal és szódával való mosás kezdte felváltani. Ehhez azonban saját készítésű háziszappant használtak. Sok helyütt voltak olyan asszonyok, akik másokhoz is eljártak szappant főzni, vagy segítettek annak elkészítésében. Békésen például a századforduló táján a szappankészítő asszonyok még a vásárokon is megjelentek a maguk által készített áruval (Kirner 1964: 112). A házi szappanfőzés elterjedéséhez hozzájárultak a korabeli gazdasági újságok, kalendáriumok is, melyek mind több leírást, útmutatást közöltek a „kevés költséggel és kevés bajjal készítendő háziszappan”-ról. A házi szappanfőzés az 1830-as években Pest-Budán is erős versenytársa lett a céhbeli munkának.
Az ország más vidékein leginkább az első világháború szűk esztendői kényszerítették rá az asszonyokat a szappankészítésre, aminek gyakorlata a későbbi évtizedekben is megőrződött. A mosószappan házi főzését a szappannal végzett ruhamosás mindaddig életben tartotta, amíg az olcsó és hatásos mosószerek el nem terjedtek.
A szappan minőségét alapvetően megszabta a felhasznált nyersanyag milyensége. A debreceni szappanfőzők a Hortobágyon gyűjtött és gondosan tisztított sziksót még az újabb időkben elterjedő mesterséges szódánál is jobbnak tartották. A szegedi szappan is a sziksónak köszönhette keresettségét. Mivel a különböző szikes területekről változó kémhatású sziksót söpörhettek össze, a szappanosok gondot fordítottak a megfelelő lelőhelyek karbantartására. A tiszta sziksóból mész hozzáadásával erős lúgot főztek. Ezzel szemben a paraszti háztartásokban kevésbé ügyeltek a sziksó 223minőségére, amit rendszerint vándorárusoktól terményért vásároltak. Többnyire fahamut kevertek hozzá, hogy javítsák erejét, sok helyen pedig egyenesen fahamuból főzték a lúgot a szappankészítéshez. A lúgot addig főzték, míg a belemártott baromfitollat vagy subaszőrt szét nem marta. Természetesen a jobban felszerelt műhelyekben megfelelő műszer, erőmérő grád szolgált a lúg erejének megállapítására.
Szembeötlő eltérést mutat a felhasznált zsiradékok összetétele is. A debreceni szappanfőzők egykor csaknem kizárólag tiszta marhafaggyúból készítették a szappant, mert ez biztosított megfelelő szilárdságot és fehérséget termékeiknek. Ezért tartották a hivatásos mesterek okvetlenül szükségesnek, hogy a zsiradéknak legalább egynegyed része marhafaggyú legyen. A házi szappanfőzéshez viszont mindenféle disznózsiradékot gyűjtöttek össze, s marhafaggyú aligha került bele. Néhol legfeljebb birkafaggyút adtak hozzá (Hódmezővásárhely: Kiss L. 1958b).
A szappankészítés legfontosabb mozzanata a főzés: megszabott mennyiségű lúggal több órán át főzték a zsiradékot. A házi munkánál a forró lúgba öntötték a teljes zsiradékmennyiséget, míg a műhelyekben a lúgot adagolták fokozatosan a kevesebb lúgban rotyogó zsiradékhoz. A főzés eredményeként kicsapódó szappant általában még kétszer átfőzték friss lúgon, hogy minél fehérebb legyen. A harmadik főzésnél a szappanosok mindig adagoltak konyhasót a masszához, mert a lúg így jobban elkülönült a szappantól. A paraszti gyakorlatban a kisózás csak újabban és szórványosan fordult elő (Hódmezővásárhely, Nyíregyháza). A kisózott lúgból másfél órai pihentetés után száraz vászonnal bélelt öntőrámákba meregették a felületre gyűlt szappant. A kihűlt szappantáblákat dróttal vagy zsinórral megfelelő méretű vagy súlyú kockákra vágták, majd szellős helyen szikkadni hagyták. A parasztasszonyok többsége legalább egy évig szárította a padláson a feldarabolt mosószappant, hogy elég kemény legyen. A házilag főzött szappan természetesen nem vetekedhetett a műhelyek termékeivel, de aligha akadt olyan gazdasszony, aki pénzt adott volna mosószappanért, ha maga is tudott szappant főzni. A szappanosok általában így aztán egyre inkább a pipereszappan előállítására kényszerültek. De erről a területről is hamarosan kiszorították őket az olcsóbb áruval és bővebb választékkal jelentkező szappangyárak.
(Forrás: tankönyvtár) 

Szappanfőzés lúgkő nélkül 
(a filmhíradó archívumából)










EGY KIS KITÉRŐ

A VÍZ 

Mielőtt rátérnék a szappanok jelenére, egy kis kitérőt tennék, mégpedig a vízhez. Nagyon sokáig szenvedtem attól, hogy folyamatosan ki volt száradva a bőröm, csak úgy pergett mint a vakolat és már folyamatosan  vakaróztam mint egy kiskutya. Aztán nem bírtam tovább. Vettünk egy vízszűrőt és felszereltük a kád csapjára. Azóta nem vakarózom, nem nézek ki úgy, mint egy rinocérosz és nem kell több tonna krémet kennem magamra., egyébként teljesen hiába. A szűrő a klórt és minden más borzalmat megszűr. A klór rendkívüli módon szárítja bőrt, súlyosabb esetben részben felelős lehet az ekcéma kialakulásáért, bár annak megjelenése sokkal összetettebb probléma.
Tehát ha valakinek hasonlóak a tünetei, úgy gondolom, hogy előbb egy vízszűrő beszerzésére áldozzon (kb. 8-10 ezer forint körül mozog az ára és 1 évig használható) és csak utána jöjjenek a kísérletek a szappanokkal testápolókkal, egyéb gyógyszertári készítményekkel.


ÚJRA JÖJJENEK A SZAPPANOK
avagy szappantolás otthon

A múlt után foglalkozzunk egy kicsit a jelennel. Manapság reneszánszukat élik a szappanok , pontosabban a házi szappanok, és ez jó. (A szintetikus anyagokkal teletömött szappanokra és egyéb tisztálkodási, kozmetikai termékekre nem akarok kitérni, legalább is egyenlőre.) Örvendetes az a tény, hogy egyre többen vannak azok, akik át akarnak állni, vagy már használják is a természetes alapú szappanokat, krémeket, tisztítószereket, stb. Ami viszont visszatartó erő, azok az árak. Néha úgy tűnik, hogy ezek a természetes alapú termékek szinte megfizethetetlenek. Sokszor nézegettem az interneten, a boltokban, a piacokon, mindegyik nagyon csábító volt, de mégis számomra elérhetetlen. Az embernek mérlegelnie kell. Egy 100 grammos szappan ára több száz forintról indul és akár több ezerig is mehet, úgyhogy nekiálltam és én is a szappankészítők egyre népesebb táborához álltam. Mikrokörnyezetemen belül terjesztem is azokat és beindítottuk egymás között a cserekereskedelmet is. Nekem van szappanom, neki van befőttje, gyümölcse, villanykörtéje, vagy bármi, ami nekem éppen nincs, tehát nem kell csak a kézpénzes megoldásra szorítkozni, nagyon jól működtethető az árucsere -forgalom.


Alapanyagok

A legfontosabbak természetesen a zsírok, olajok, azok nélkül nem működik az egész. Az oliva- és napraforgó olaj, kókusz vaj, pálmavaj adják az alapot. Ezek arányát változtathatod, illetve kiegészítheted más olajokkal, vajakkal. Én a shea vajat kultiválom a legjobban, bár nem az olcsó vajak közé tartozik, a bőrünk azonban rajongani fog érte és olyan nagy mennyiség nem is kell belőle. Szükségünk van még egy kis desztillált vízre vagy tea keverékre, esetleg kávéra (utóbbiak természetesen szintén desztillált vízzel készüljenek). Használhatunk tejeket is a víz helyett, személy szerint én kecsketej függő lettem (a piacokon is beszerezhető). Elképesztő mit tud tenni az ember bőrével. No persze nem hagyható ki a NaOH vagy a KOH sem. Használatuk attól függ, hogy folyékony vagy sima "hagyományos" szappant akarsz gyártani.

Sok ismerősöm ragaszkodik az illatokhoz. „Csinálj illatos szappant is”! Egyrészt ezekben a szappanokban az illatok nem igazán maradnak meg, másrészt nekem személy szerint a natúr, vagy a gyógynövények által adott minimális illatanyaggal rendelkező szappanok a kedvenceim. Ha mégis használok illóolajat, csak olyat teszek a szappanokba melynek a fürdővízben, krémekben is használhatóak. Vannak persze szintetikus anyagok, (parfüm) de akkor hol marad a természetességre való törekvés?


AMI MEHET MÉG A SZAPPANOKBA
(a teljesség igénye nélkül)


Megjegyzés: a kevesebb néha több…

Közkedvelt a levendula, a körömvirág, a kamilla. Nyáron a borsmenta és a citromfű. Télen és a karácsonyi időszakban előnyt élveznek a fűszerek, a fahéj és a szegfűszeg, de a kakaó, a narancs és a mandarin is a palettára kerül. A mandula, (abból tejet is tudsz készíteni) de a dió, a mák, a mogyoró, a zabkorpa is mehet a szappanokba.
Igazából kipróbálhatsz mindenféle őrültséget, hiszen igazi boszorkánykonyháról beszélünk és csak a fantáziád szabhat határt.

Agyag

Bőrtípustól függ, hogy milyen kerüljön a szappanba, bár az igazat megvallva ez inkább a kencéknél fontos, ott érvényesülnek igazán a hatásai a szappanban kevésbé.
Rózsaszín: száraz bőrre, természetesen rózsaszín lesz tőle a szappan, elég intenzív színt kap.
Zöld: tisztító, gyulladáscsökkentő, méregtelenítő hatású, nagyon enyhe zöld színt kap a szappan
Fehér: érzékeny, száraz bőrre

Méz, méhviasz

Bármelyiket használhatod, de csak mértékkel, mehet bele egy kis virágpor is (piacon a termelőknél beszerezhető). Én teljesen véletlenül – „csak a tudatalattim működött” – pohánka mézet raktam a szappanban. A végén, mikor már túl voltam mindenen, megnéztem, hogy az mire is jó. Kiderült, hogy a lehető legjobban választottam. A pohánka, vagyis a hajdina virágjából készült méz, bőrregeneráló hatású.


Csak jódozatlan tengeri só kerülhet bele a szappanokba, 1:1 arányban.

Színező anyagok

Anatto
Itt is ügyeljünk a természetességre, legyünk kreatívak és próbálkozzunk. Én szárítottam egy kis szedret, de megtehetjük ezt a bodzabogyóval (bár erről idén már lehet, hogy lekéstünk) esetleg a céklával is. Ha már kiszáradtak, jöhet a jó öreg kávédaráló. (Az igazsághoz hozzá tartozik, hogy még csak a szárítás fázisáig jutottam, így még nem próbáltam, hogy mennyire működnek mint színező anyagok). Szóba jöhet még a pirospaprika, a kurkuma, a gyömbér, de a már említett fahéj (ez illatosítja is a szappant), az anatto por, az alkanna, az indigó, és a spirulina por is. Utóbbiak okozhatnak meglepetéseket is.

Illóolajok


Csak 100%-os tisztaságú illóolajat használjunk! Az adagolással így is vigyázni kell, némely olaj - hatóanyagából adódóan - vérbőséget, ezzel együtt kipirosodást okozhat a bőrön. Ilyen illóolaj a fahéj is. Úgy húsz perec alatt elmúlik a hatása, főleg a cellulítisz kezelésére szolgáló krémekben használják. Most karácsony táján sok szappanban is megtalálható.
A levendula nyugtató hatású, normál és pattanásos bőrre használható, a citromfű magával a növénnyel együtt alkalmazva pattanásos bőrre kiváló, a jázmin, mind száraz, mind normál bőrre kiváló, kis mennyiségen is intenzív az illata


Csak a poén kedvéért:

Egyik kolléganőm férje húsfüggő. Közölte, hogy olyan jó lenne, ha pörkölt szagú szappant kapna. Hát, én elkészítettem a kívánsága szerint, de ugyebár nem mondhatom el róla, hogy természetes szappan, mivel pörkölt alapot használtam hozzá. Alig vártam, hogy elkerüljön a lakásból! Borzalmas volt! 


Ízelítő a jelenlegi állományból ami otthon található:
Sószappanok.
Az egyik fahéjjal a másik rózsaszín agyaggal megspékelve.


A só nem csak fizikális szinten, de éteri szinten is hat, tisztít. Hetente 1-2 alkalommal legalább 1/2 kg jódozatlan tengeri só a fürdővízbe, húsz perc, fél óra ücsörgés a meleg vízben és máris jobban érezheted magad.




Ezek a habszappanok, jellemző tulajdonságuk, hogy nem süllyednek el, nem kell a kád alján keresgélni őket. Egy kis rózsaszín agyag és egy kis anatto por van bennük. Ezekben 1/3 részt sheavaj található.

Ez citromfűvel, körömvirággal és shevajjal készült, pattanásos bőrre kiváló.
Mandula, mandula tej, kecsketej (fele-fele arányban), zabkorpa és pohánka méz.
  

Már a karácsonyra készülve készítettem ezeket a szappanokat:

Kecsketej, méz, méhviasz, virágpor és darált dió került a szappanokba. Illatanyag mentesek

Kávés szappan. Olyan különlegességgel megspékelve mint a kávébab vaj, ami a cellulitisz kezelésében használatos. Ezen felül természetesen a kecsketej, a kávé mint oldat- és mint darálék kaptak helyet a szappanban.  Illatát maga a kávé és a kávébab vaj adja.


Kecsketejjel készült narancsos, fahéjas, diós szappan.
Kecsketej, méz, dió, virágpor, fahéj illat, méhviasz.
Ez a mézes szappan kétféle mézből készült. A fehér alapszínben hársméz, a mintázatban pedig vegyes virágméz található. Mindkettő tartalmaz méhviaszt is.


A következő szappanok azok, melyek "utórendelésre" készültek, így karácsony előtt két héttel. Használatba vételük 1-2 hét múlva lehetséges:
Körömvirágos, kecsketejes szappan shea vajjal. Illatanyag van benne (jázmin) de nem érezhető. Kifejezett gyógyszappan.




Kecsketejes szappan rózsaszín agyaggal, borsmentával, diós-mézes hengerszappan darabbal, borsmenta illattal.


Mézes-diós szappan, méhviasszal és kecsketejjel, enyhe karácsonyi fűszerillattal.

4 megjegyzés:

  1. Szia!

    Szeretnék a fiamnak a bőrére szappant készíteni, megírnád a pontos receptet a citromfűvel, körömvirággal és shevajjal készült, ami pattanásos bőrre kiváló.

    Előre is köszönöm: Csilla

    VálaszTörlés
  2. Szia!
    Az email címedre válaszoltam.
    További szép napot.
    Üdv, Andy

    VálaszTörlés
  3. Kedves Andi, szeretnek termeszetes anyagu szappant kesziteni. Bodzabogyo szorpot raktam el es rengeteg kifacsart bogyohej, magocskak stb. maradt, amiket szeretnek valahogyan felhasznalni es esetleg szappanba is beletenni beloluk. Milyen receptet ajanlanal, mit hasznaljak? Elore is koszonom :)

    VálaszTörlés
  4. Szia!
    Én tavaly raktam el bodzabogyó szörpöt, és hasonló gondolataim támadtak. Kétféle variációval próbálkoztam. Megszárítottam a magokat és a húsmaradványt majd kávédarálón ledaráltam, a másik variációnál a szárítás után olajba tettem, vagyis próbáltam macerátumot készíteni. Az olajos megoldás nem vonta ki a maradék színanyagot, a darálékot pedig végül nem használtam fel. Ennek egy oka volt. A bodzabogyó nagyon erősen fog, egy hét után is látszik a nyoma a bőrön. Nem mertem megkockáztatni, hogy szappanba tegyem! Ha bátrabb vagy mint én, 1-2 pici darabnál meg lehet próbálni. Természetes anyagú szappan! Csak a fantázia szabhat határt. Én a mézes-diós szappant nagyon kedvelem, és nem egy mokkáskanálnyit szoktam beletenni mint ahogy tanultam, hanem 2-3 evőkanállal. A titka az, hogy nem tömbösen kell kiönteni, hanem kisebb formákba, így nem melegszik túl a szappan. (legalább is én ezt tapasztaltam) Most készítettem zabtejet, úgyhogy a következő szappan zabtejes-mézes-zabkorpás variáció lesz. Egyébként tényleg, szinte bármi használható. Spenót, cékla - szárítás, darálás után remek színező anyag, de ott a gyömbér vagy a kurkuma, kecsketej, mandula tej, kókusztej, különböző színű agyagporokat is vásárolhatsz, ........húúúúúúúúú ..........nagyon sok minden készíthető, vásárolható és felhasználható

    VálaszTörlés